Atkinson & Hilgard : „Pszichológia” című könyvének szociálpszichológiai fejezete.
Ismeretek alapján oldjuk meg: Egy diák rosszul vizsgázik és noha tudja hogy nem tanult eleget, a vizsgáztató az alapvető attribúciós hibát elkövetve butának hiszi. Egyes kutatók szerint az alapvető attribúciós hiba idővel felszámolódik. A rossz vizsgaszereplésből kiindulva vizsgálja meg az önbeteljesítő jóslatok és sztereotípiák felhasználásával a fenti állítás logikáját.
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy minden pedagógus,vizsgáztató, a diákokra mint embercsoportokra vonatkozó sémával, közismert néven, sztereotípiával rendelkezik.Gyakran mondják, vagy vizuálják például, hogy ennek és ennek mily értelmes tekintete van, esetleg a megnyilvánulása mond nekünk valamit vagy hallottunk az adott diákról „ egy-két jót”, ezért a jelenlegi információinkon túlmutató sztereotip következtetéseket vonunk le az egyénről. De az oktatók már az első milliszekundum alatt kategorizálják a diákokat,úgy mint mindenki mást az Atkinson könyvében részletezett módon,nevezetesen kor,nem, és etnikai hovatartozás alapján Megnyilvánulásból, metakommunikatív eseményekből az oktatók például az is megállapíthatják valakiről, „hogy ez vagy az nem egy ész”. Az új információkra válaszul az oktató gőzerővel keresi az információhoz leginkább illő sémát, amelyben például bele van foglalva a „nem egy ész” egyén külső sztereotip jegyei és reakciói. Tehát az oktatók a már előzetesen meglévő sémáik alapján kategorizálják az egyéneket egy bizonyos pontig. A feladatban említett sztereotípia, nevezetesen hogy „valaki akkor és csak akkor szubintelligens , ha rosszul vizsgázik” , a logikai bikondicionális révén fordítva is igaz: ha valaki szubintelligens ,akkor rosszul vizsgázik. És ha valakit előzetesen is a buta kategóriába sorolunk bele, és ténylegesen rosszul vizsgázik, akkor az oktató által aktivált sztereotípia megerősítődik , a vizsgáztató fejében pedig tanúbizonyságot nyer:”tudtam hogy rossz dolgozatot ír, olyan értelmetlen kisugárzása van”
És valóban rosszat írt. Ez a sztereotípia önbeteljesítő ereje, amely egyfajta „önbeteljesítő jóslat”ként is felfogható. Ugyanis a sztereotipikus viselkedés a sztereotipizált személyekben is az eredeti sztereotípiának megfelelő viselkedést vált ki. A személyekben a sztereotip fenyegetettség által indukált szorongás és az emiatt bekövetkező teljesítménycsökkenés valószínűsíthető. Vagy másként, ahogy az ideomotoros cselekvés elmélete magyarázni véli, elég csak a sztereotipikus viselkedésre gondolni, és nyomban hajlamosak vagyunk azt öntudatlan módon reprezentálni.
Abban az esetben, amikor a diák előbb rosszul, utóbb jól vizsgázik, mitsem változtat a helyzeten.Ugyanis az adott diákra vonatkozó séma, az elsőbbségi hatás elvének engedve, már kialakult, és az új információknak már nem tulajdonítunk kellő relevanciát,ezért ezek az információk sémavezérelté válnak, és igazodnak a sémákhoz.
Az a tény pedig, hogy az alapvető attribúciós hiba idővel felszámolódik,csak is az adott diákra vonatkozó, a pedagógus által megítélt relevancia növekedésnek tudható be. HA ugyanis nő a relevancia az oktató szemében a diákra vonatkozólag, akkor hajlamosabb a szeretotípia mentes megítélésre, melyet mint folyamatot, az Atkinson által említésre méltónak talál Fiske és Neuberg individuációs folyamatábrája demonstrál.
ÉS a szóbanforgó benyomásformálási folyamatábra:
